Elérkeztünk itt most végre ahhoz a küszöbhöz, amelyre rálépve már bizonyos értelemben a hátunk mögött tudhatjuk ezt a romlott világot, és erkölcsileg már nem függünk tőle. Lehetővé válik számunkra, hogy kiszakadjunk a Sötétség öléből, s tetteinket a továbbiakban ne vele nemzzük, hanem álmainknak fő célkitűzéseivel: a Teremtővel.
A ’h’-ügynök a kommunavezető. Az ő feladata felépíteni és üzemben tartani azt az önellátó gazdasági szervezetet, amelyet már nem az Árny bosszúja irányít. Az Isten útjának fénye ragyog fel újra az Ősi Időből, s ahol az egykor háttérbe szorult tündérek ismét segítségünkre lehetnek.
A kommunáknak alapvetően két féle szintjét szeretném megkülönböztetni:
-- Kevert kommunák és
-- Tiszta kommunák.
A kettő közti különbség a következőkből áll.

Kevert kommunák

Mint korábban már leszögeztük: a kommuna egy olyan gazdasági szervezet, melyben a gazdasági tevékenység elsődleges feladata a tagok minél magasabb szintű életszínvonalának biztosítása. Ezek a tagok a kevert kommunákban még nem mindnyájan önkéntesek: vagyis nem vállalták mind azt, hogy lemondanak munkájuk eredményéről, s átruházzák saját ellátásuknak módját és színvonalát a közösség vezetőségére, mint ahogy egyébként célszerű lenne. Itt részben már úgynevezett önátadott személyek és részben a korábbi gazdasági egységek bérből élő dolgozói (esetleg ügynökei) vesznek részt a munkában. A vezetőség már önátadott oktatókból és szervezőkből, revizorokból áll; így ők arra törekednek, hogy az egész kommuna tisztává váljon, amelyben már mindenki bizonyította önátadott voltát. E kevert szerkezetben az önátadástól elhatárolódókat egyenként vagy csoportosan ki kell iktatni, s át kell őket csoportosítani olyan szerkezetekbe, melyek a kommunák fenntartását anyagilag biztosítják. Vagyis ezek a lemorzsolódók valójában a kommunák rabszolgáivá, szolgálóivá, szolgáivá lesznek, visszatérnek abba a környezetbe, amelyből vétettek, s ahol jól érzik magukat, vágyaikat kiteljesíthetik, s önkéntelenül is egy fejlettebb világot szolgálnak. (Ugye, mennyire hasonlít ez az emberi mivoltunk lényegéhez!)
A rövid leírásban utaltunk rá, hogy a kommuna belső forgalmából igyekszünk kihagyni a pénzt, mint értékhordozót, és helyette a szükséglet-alapú ellátás megvalósítására törekszünk. Nos, a kevert variációban – mivel itt még nem mindenki vallja ideológiai nézeteinket – ez a törekvés még csak folyamatban van. Akkor válik teljessé, ha mindenki elfogadja gondolkodásunkat, és aláveti magát ezirányú törekvéseinknek; tudatosan ezt kívánják szolgálni. Ez két féle módon valósulhat meg: egyrészt a célunkat szolgálók eljutnak egy olyan identitási szintre, hogy képesek tetteikkel alátámasztani ez irányú szándékukat, s tagjainkká válnak; másrészt az ellenakaratúaktól elszigetelődünk.
Vagyis a kevert kommunákban jóllehet, a munka ugyanúgy folyik, mint a tisztában, az ellátás azonban bonyolultabb. Némelyeket bérrel, másokat természetben, megint másokat a kettő keverékével látjuk el. Szükséges ez azért, hogy az átalakulóban lévő személyeket fokozatosan állítsuk a változások elé; ne hirtelen, ami stresszel járna, és többet ártana, mint használna a közösség szellemének és közös céljaink megvalósításának. A kevert helyzeteket gyakorlatilag lépésről lépésre, egyénenként ki kell dolgozni. Azonban számukra alapul a szeretet piramisának szisztematikus felépítését használhatjuk. Azok egy-egy platformjának kimunkálható megvalósítása jelenthet egyre nagyobb bizalmat velük szemben a vezetők és a kolónia részéről. Erről az ’a’-ügynök – érzelmi igények tárgyalásánál már tettünk említést. A szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség egymással szorosan összefonódó tulajdonságok. Az utóbbi nyolc minősége erősen meghatározza az elsőt, mint királyi tulajdonságot. A minőség emelkedését pedig, jóllehet egymással keveredve is ki lehet mutatni, mégis hátulról visszafelé lehet a leghatékonyabban felépíteni a tulajdonság-rendszert. Valahogy olyan ez, mint a földrengés erejének a mérése. Ha a legalsót már megvalósítottuk, a következő mintegy tízszer olyan erőssé tesz bennünket; s ebben az arányban egyre megrendítőbb módon leszünk képesek megremegtetni e bukott világot, vagy az abban elfoglalt helyünk közvetlen környezetét. Ha mát elégedettek vagyunk: könnyebben leszünk szelídek; ha már szelídek vagyunk, tízszer akkora lehet a lojalitásunk… és így tovább. Hisz az egyik megalapozza a magasabb rendűt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy számokkal kívánjuk meghatározni érzelmi szintünket (a Talmud nyilván erre használná), hanem segít annak felismerésében, hogy hogyan s milyen irányba kell továbbfejlődnünk. Aki egy bizonyos szinten már szívből fakadóan (tehát korábban már tudatosan) képes kimutatni a piramis templomainak imádati aktusait, vagyis megtermi a szellem gyümölcseit, az természetes vágyat kezd érezni arra, hogy együttműködjön az általa érthető és elfogadott erkölcsi és ideológiai nézetek gazdasági megvilágításaival, sőt arra is, hogy rámutasson az esetleg benne rejlő hiányosságokra vagy visszásságokra, ellentmondásokra. Ezek közlése és elemzése igen nagy segítség lesz a további munkában.

Tiszta kommunák

A tiszta kommunákban a pénzforgalom már teljesen megszűnik (az ellátást tekintve), illetve kizárólag önátadott személyekből áll a közösség a vezetőktől a dolgozókig egyaránt. Kisebb-nagyobb mértékben, mindenki tisztában van azzal, hogy mire vállalkozott (hátat fordított egy süllyedő világnak, és belépett a Fényre vezető kapun), s kisebb-nagyobb mértékben tetteivel bizonyította is, hogy vágyakozik is ebbe az irányba haladni az őt vezetők irányításával.
Természetesen, amennyiben némelyeknek merőben más elképzeléseik vannak az Isten szolgálatával kapcsolatban, és ez gátolja a mi tervünk megvalósítását, vagy összeegyeztethetetlen azzal, akkor azt saját maguknak kell megvalósítaniuk, tőlünk függetlenül. Ez nem jelenti azt, hogy valamilyen módon ne támogathatnánk őket, vagy a későbbiekben ne fonhatnánk szorosabbra velük a kapcsolatunkat. Hisz az isteni szolgálatnak igen sokfajta módja van, de nem biztos, hogy ’h’-szinten támogathatjuk azokat. Ehhez természetesen további isteni útmutatás és támogatás szükséges; de mindenképpen a szolgálat alternatívájaként üdvözöljük. Hisz ezen a szinten a Gonosz Erők tevékenysége már részleteiben is elég átlátható számunkra ahhoz, hogy ettől elhatárolhassuk magunkat, vagy esetleg annak valamely megnyilvánulásával azonosítsuk.
Sajnos azonban a tiszta kommuna még nem jelenti azt, hogy teljes mértékben függetleníthetjük magunkat az Árny hatásai alól. Morgoth továbbra is heves támadásokat indít ellenünk, hisz ragaszkodik ahhoz, ami az övé (volt). A külvilággal tehát még mindig pénzbeli kapcsolatban állunk mindaddig, míg a földön a legalsó emberi szint a Virág-kommuna lesz. A kommuna belsejét is folyamatosan rágni-marni fogja a Tudatlanság és az Ellenszegülés. Ezek ellen a leghatékonyabb fegyver minden esetben az Oktatás és a Szellem gyümölcsének az egyre erősödő hatalma. Ez az az összetartó Erő, amely a megteremtett világot, s benne az emberi világot – függetlenül annak átmeneti minőségétől – képes együtt tartani.
Ez az az Erő, amely képes úgy a lojálist, mint a Sötétség híveit együtt tartani, és külön-külön megmutatni azok helyét az Egész örök fennmaradása érdekében. De ez a maga teljességében majd csak két ügynöki szinttel feljebb valósul meg tökéletes szépségében.
A kommunák a bővítést az alattuk szolgáló ügynöki rendszerek gazdasági elemeiből nyeri; elsősorban olyan személyek formájában, akik elegendő érdeklődést tanúsítanak a kommuna munkája, illetve további hosszú távú céljaink iránt. Anyagi tekintetben már nem szorul rájuk, de jelentős bővítés kiépítéséhez igénybe vehet ilyen forrásokat a Virág-tanács döntése alapján.

Isteni szolgálat

’H’-ügynök és a munkáját tudatosan támogatók Isten szolgái. Ez nem jelenti azt, hogy kifejlesztenének egy bizonyos vallási rituálérendszert. Erre azoknak az ideológiai szervezeteknek van szükségük, akik nem ismerik Azt, akit szolgálnak, vagyis hamis istent, démont helyeznek imádatuk középpontjába. A tudás azonban hatalom. A hatalom szabadságot jelent. A bölcs hatalommal bíró egyén felszabadul a kötelességet biztosító vallási rituálék, szokások, szabályok alól. A vallás rituálé. A hit ismereten, tudáson alapuló hatalom. Hatalom a szabályok fölött. A hit lelkiismeretet, helyes gondolkodásmódot s bölcs uralmi helyzetet teremt mindazok fölött, akik tudást gyűjtenek; és azok fölött, akik a megszerzett tudást elfecsérlik. Ők fölötte állnak mindennek. A bölcs és hatalommal rendelkező képes szabályokat alkotni, és következetesen betartatni azokkal, akik Homályban élnek. S ugyanúgy (bár magasabb értékű cselekvési szabályokkal) képes a Fényre vezetni azokat, akik a Nirvána felé törekszenek; hogy odaérkezvén azok is megszabadulhassanak vallási kötelességük alól, s most már szabad akaratból és bölcs belátásból szolgálják Őt, akit valaha elhagytak.
A kommunák tehát nem építenek fel vallást; de a szellemileg érettebbek isteni szolgálatnak tekintik, hogy a hozzájuk és a Hozzá közeledőket minden lehetséges eszközzel segítsék. Az egyik vas élesíti a másikat. Így a szellemileg különböző szinten állók együttműködése egymás orcáját fényesíti, s mindegyikőjük egyre a szolgálatnak élnek – így szinte öntudatlanul is.
Olyan szinten vagyunk képesek szolgálni az Istent, amilyen szinten megismertük Őt, az Általa közvetített alapelveket és más viselkedési szabályokat, melyek az Ő megközelítését és megkülönböztetett tiszteletét, imádatát szolgálják. Ezt mindenki más-más oldalról és szinten valósítja meg. Az adott kommuna vezetősége mindezek átfogó elemzése révén határozza meg, és vezeti az adott egység vagy rendszer tevékenységét. Tehát a különféle kommunák gazdasági tevékenysége és rövid távú célja igen eltérő lehet, távlatilag viszont mindegyik úgy igyekszik az összes többivel egyesülni, hogy azok egymást kiegészítve, egymás testtagjaiként együttműködve, egységesen legyenek képesek arra a szolgálatra, ami egyedül a Teremtőt illeti meg, s amely a történelem során feledésbe merült.
A ’h’-ügynök vezetőtársaival a következő fő területeken végzi ezt a szolgálatot szellemileg, vagyis
-- ideológiai oktatás;
-- vizsgáztatás;
-- próbák.
Az oktatásról már sokat szóltunk a rendszer elemzése folyamán, mégis nem győzöm hangsúlyozni ennek jelentőségét. Itt a kommunában már nem elegendő az alapoktatás és bizonyos kiegészítő képzés. Nagy szükség van arra is, hogy felvázoljuk, és hatékonyan megértessük az azok iránt érdeklődőkkel is. A személyi szétválogatás alapja épp az oktatás minőségében rejlik. Ez a fajta oktatás, tehát a kommunában még fakultatív. Mindazonáltal ez az első lépés annak megfigyelésében, hogy az illető méltónak fog-e bizonyulni arra, hogy a későbbiekben tudatosan is részt vehessen a paradicsomi építkezéseken; vagyis, hogy idővel valóban Embernek neveztessék.
Minél jobban megismerünk, megértünk valamit, annál inkább képesek vagyunk arra, hogy eldöntsük: fel kívánjuk ezt használni az életünkben vagy nem. Az egyén határozott felismerése és döntése nagyban hozzásegít bennünket ahhoz, hogy pontosan és célirányosan fejlesszük az egyénnel való kapcsolatunkat.
Ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot valóban jó irányba tereljük, szükségessé válik az egyén vizsgáztatása. Ez először csak szellemi jellegű. Az általa szerzett ismeretek jó megértését ellenőrizendő, kérdéseket fogalmazunk meg neki, melyekre ő válaszokat ad. Ebből jól meg tudjuk figyelni, hogy mennyire vésődött az elméjébe a tudás. Ez azonban még nem biztosít bennünket arról, (persze őt magát sem!), hogy mennyire képes ezeket a szívébe zárni, vagy a lelkiismeretébe beépítve, a tettei vezetőivé tenni. Ennek megvizsgálásához más módszer szükséges. Ez a próba. Ennek is kétféle módját alkalmazzuk:
-- a szellemi és
-- gyakorlati próbát.
Amikor a szellemét vizsgáztatjuk, akkor annak végén olyan kérdések is szerepelnek, amelyek bizonyos élethelyzeteket vázolnak a vizsgázó elé, s megkérjük, oldja meg azokat. Olyan ez, mint amikor a matek vizsgán a szabályok számon kérése után egyenleteket tárunk a vizsgázó elé – megoldandó azokat. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy ezeket az elméleti megoldásokat a gyakorlatban is helyesen és bölcsen fogja alkalmazni, Erre való a gyakorlati próba. Ennek is két féle módja ismeretes. Egyik, amikor az illető természetes életét és kapcsolatainak alakulását figyelve elemezzük, hogy mely elveket képes bölcsen alkalmazni; és melyeket nem engedi még be a szívébe, homályt von köré. Másik eset pedig, amikor lehetőséget találunk arra, hogy mintegy szimultán módon, mesterséges akadályokat, kapcsolati lehetőségeket állítsunk elé, melyeknek során célirányosan elemezhetjük erényeit és hiányosságait a hajlandóság, erkölcsösség és bölcsesség terén.
Ezek a próbák adják meg a végső döntés alapját ahhoz, hogy az illetőt milyen jellemű emberként kezeljük, sorsát hogyan segítsük, s a segítségét, közreműködését hogyan fogadjuk. Ezek a cselekedetek teszik lehetővé, hogy természetes vágyait előmozdítsuk, vagy igyekezzünk öntudatlanságba süllyeszteni.

A kommuna vezetése

A kommuna egy olyan szintű vezetést igényel, amelyhez egy ember már nem elég. Mindazonáltal a vezetésben résztvevők lehetőleg már mind önátadott egyének legyenek. De erről majd a hierarchia tárgyalásánál bővebben beszélünk. Itt inkább csak három alapvető területről tennék rövid említést.
A kommunának sajnos még mindig a legfontosabb feladata a gazdaság. Hisz egyelőre még anyagilag ez határozza meg a szervezett egység továbblépését. Mindaddig így lesz ez, míg az ember el nem jut arra a szintre, hogy képessé váljon elvonatkoztatni saját és mások testétől, illetve az azt biológiailag és fizikailag fenntartó anyagtól: míg el nem jut addig a felismerésig, hogy önvalónk nem az anyagtól függ; hanem épp fordítva: önvalónk vágya az, hogy az anyagban gyönyörködjünk.
Tehát a ’h’-ügynök legfontosabb feladata egyelőre még az, hogy a kommuna gazdaságát a leghatékonyabban vezesse, és ezt a gazdaságot a lehetséges végletekig fejlessze. Igen magas szintű gazdasági szaktudást kell felhalmoznia ehhez a munkához. Ebből következik, hogy egy-egy kommunát nem is lehet egy kis- vagy középvállalkozásra építeni, hanem több ilyen gazdasági egység egyesítésével oldható csak meg. Ezt a fúziót igen körültekintő módon kell végezni, hisz gazdasági szempontokon túl azt is figyelembe kell venni, hogy Virág távlati elképzeléseinek a csíráit is magában hordozzák ezen elemek. Tudjuk, hogy egy élő test genetikai szerkezete ott lapul minden egyes sejtben: csupán differenciálni kell őket.
Egy ’h’-ügynök keze alatt tehát több ’g’-ügynök is dolgozik úgy, hogy részben vagy egészben már részét képezik egy kommunának, vagy épp erre készülnek. Ezeknek a ’g’-ügynököknek már tisztában kell lenniük leendő elkötelezettségükkel, és vagy egyetértenek azzal, afelé tendálnak; vagy egy ideig még gazdasági injekcióként működve, idővel lemorzsolódnak a periféria irányába, s ott rabszolga sorba süllyednek. Ennek a változássorozatnak a menetét kommunákként meg kell tervezni. A hozzá szükséges vezérlőerők az eddigiek során már bemutatásra kerültek, a célkitűzések adottak, az ideológia folyamatosan fejlődik, a módszer egyidejűleg kidolgozható.
A kommuna-vezető másik fő feladata az ideológia területi alkalmazása. Ehhez szükséges, hogy jó vizsgaeredményei, és több pozitív próbája legyen. Ez biztosítja, hogy érdeklődése egyre nyitottabbá váljon az új felismerések és azok alkalmazása felé. A gazdaságban is, és az emberi kapcsolatokban is olyan új elemek léphetnek föl – miközben önmagunkban egyre építjük a szeretet piramisát –, amelyek nem várt előnyhöz, de egyben tisztázandó helyzetekhez is vezetik az ügynököt. A szeretet teljességének megnyilvánulásáról valójában olyan régi tapasztalataink vannak, hogy azok megnyilatkozásai bennünket is ámulattal és gyakran hitetlenséggel borítanak. A kétség leplét borítják szívünkre, s alélttá teszik tetteinket. Ezeket az érzéseket tehát magunkban először fel kell dolgoznunk (vissza kell emlékeznünk tündér-voltunkra). A gonoszság, a betegség, a kegyetlenség, a szenvedés, a halál különféle megnyilvánulásaival már azelőtt is találkoztunk, s ha ezek némelyike a közelünkben csapott le, vagy minket ért: milyen mély érzelmeket kavart, s milyen mély depresszióba taszított bennünket. Képzeljük el azonban, mikor ezek ellentéte gyújt fényt hirtelen körülöttünk, vagy a mi szívünkben: vajon milyen határtalan eufóriát érezhetünk, s mennyi időbe telik, mire újra a földön érezzük a lábainkat.
Az ideológia területén, az egész rendszeren át – de a kommunáktól kezdődően fokozottan – igen nagyszabású kutatómunkát végzünk, s igyekszünk annak megértett elemeit átültetni a gyakorlatba. Valójában a legmagasabb szintű kutatás majd a pro-paradicsom kutatólaboratóriumában válik leginkább lehetővé, de az odavezető úton az elkötelezett személyeknek már korábban erőteljes bizonyítékait kellett adniuk ezirányú affinitásukról. Oda nem azért helyezünk valakit, hogy ki legyen a létszám, hanem hogy biztosítsuk azok érdeklődésének megfelelő kutatási területét. Később ettől az érdeklődési iránytól tesszük függővé a kutatások további irányát. Már ’g’-ügynök is készít és továbbít ideológiai vázlatokat, tanulmányokat, de a kommuna-vezető határozott törekvéseket tesz ezek rendszeres és jól kidolgozott megvalósítása felé. Ő már nem csak vázlatokat, de jól felépített írásbeli dolgozatokat is készít az ideológia különféle tanulmányainak eredményeiről. (Istenről, az Ő különféle aspektusairól, vallások elemzéseiről, lehetséges fúzióiról és azok csatasorba állításáról, angyalokról, teremtési folyamatokról, történelemről, azok tanulmányairól, erkölcsről, morálról, ezek alakulásáról a teremtés előrehaladtával, vagy az ember vágyainak megvalósulása során való alakulásáról, stb.). Ezeket a dolgozatokat tanulmányozásra átadja felettesének, és ő maga is oktatja azokat saját oktatási kurzusain. Hogy mennyire követi elöljárói utasítását, illetve oktatása milyen hatást gyakorol a környezetére vagy a Fehér rendszerre – határozza meg, hogy következtetései és azok megnyilvánulásai mennyire egyeztethetők össze Istennel és az Ő világelméletével.
A ’h’-ügynök harmadik, igen nagy fontosságú feladata, hogy ellássa kommunája személyi tagjait mindazzal, amire azok életéhez ésszerűen szükségük van, vagy amit fel kell használniuk szolgálatuk, munkájuk során. Ezen a szinten e két dolog még szétválik (szolgálat, munka), de törekvésünk, hogy ez a megkülönböztetés megszűnjön, hisz végeredményben az emberi élet értelme, célja és egyben a fenntartója is az alkotás, Isten álmainak megvalósítása. Valójában hasonló szükségleteket kell e témakörben fedezni, mint amit már megbeszéltünk a környezetünk szükségleteinél az ’a’-ügynök tárgyalásánál. Fizikális (lakás, ruházat, élelem, munka-és szórakoztató eszközök); szellemi (irodalom, oktatás, képzés, művészetek); illetve érzelmi (a szeretet piramisának belső felépítése) szükségletek egyre változó és fejlődő igényeinek kielégítése hárul ez ügyben a vezetőségre. A fenti hármas egyensúlyt eleinte igen nehéz felállítani, de idővel úgy érezzük, hogy e területen bizonyos új dimenziók kapui tárulkoznak fel, melyeken átlépve csodálatos lehetőségeket tapasztalunk annak érdekében, hogy ezt a látszólag ingadozó egyensúlyt egyre stabilabbá és egyben egyre változatosabbá tegyük. Az általam annyira csodált hangszer, a zongora is három lábon áll, s micsoda zenei dimenziókba és a szellemi és érzelmi gyönyör állapotába képes elröpíteni hallgatóit – de, csak ha olyan valaki játszik rajta, aki valóban felismeri ezeket a dimenziókat, s szívünkhöz képes hajlítani ezeket a fülünkön át.
Így itt, ezeket a szükségleteket most már nem részletezem, de a kommuna vezetősége pontos feljegyzéseket készít e szükségletekről és azok kielégítéséről is.

Továbbképzés, öntovábbképzés

Önmagunkban is, másokban is folyton figyeljük azokat a varázslatos lehetőségeket, melyek távlatokban új perspektívákat tárnak elénk. Említettük már, hogy a tanulmányaink és a kutatásaink terén sohasem mehetünk el egy kézlegyintéssel olyan vélt felismerések mellett, melyek alapos alátámasztás híján lehetetlenek; lehetetlennek, képtelennek tűnnek. Írásaim is tele vannak ilyenekkel. Mégis lejegyzem őket, hisz vagy később magam, vagy mások előbb-utóbb módot találnak rá, hogy tanulmányozzák azt az elzárt témát. Lesz, akinek az elméjét ez irányba tárja ki a Teremtő. Egy valamit ugyanis már biztosan tudok. A világegyetemben nem létezik, nem létezhet olyan gondolat, ami ne a Teremtőtől származna. Még Iblis (Sátán) is csak Tőle tanulhatta, amit tud: más kérdés az, hogy mire használja. Hisz kövekből épülnek a gyönyörű várak; de emberek életét is kiolthatjuk velük. Az életet DNS-ek építik fel, de ugyanezek szét is rombolhatják különféle vírusok képében.
Továbbá önmagunkban is, és másokban is folyamatosan figyelni kell azokat a megnyilvánulásokat, amelyek meghatározzák a jellemünk fejlődését vagy hanyatlását. Így módunkban áll az önkontroll révén hiányosságaink megszüntetése iránt lépéseket tenni, illetve erényeinket még tovább fejleszteni. Folytatni kell ezt mindaddig, míg tudatosan fel tudjuk számolni anyagi (materiális) vonzalmunkat, magasabb lelki dimenziókban is megtanulunk otthonosan mozogni (energetikai, logikai, érzelmi és hangulati-észlelési), illetve elérjük a szellemi szint legalsó dimenzióját, az angyalok szintjét. Innen már más jellegű segítséget kapunk, és más fajta utat járunk. De erről majd ott.
A továbbképzés és öntovábbképzés itt is három alapvető irányt követ:
-- igazságon alapuló ökomenikus vallás;
-- paradicsomi gazdaság-vezetés; illetve
-- a Mennyei Királyság földi társadalma.
Kezdjük az elsővel.
Jóllehet, itt vallást írtam, mégis inkább arra céloztam, hogy egy olyan hitet kell felépítenünk, amely az igaz Isten egyre jobb megismerésére és megértésére irányul. Ökomenikus a megismerés iránya, hiszen ahhoz, hogy a teremtésmű valamennyi elemének közös Alkotóját megismerjük; szükség van arra, hogy mindazt megtudjuk Róla, amit a különféle körülmények közt élő különféle hagyományokat közvetítő, különféle vallást gyakorló népeknek Önmagáról mondott. Egyik gyermeke számára egy bizonyos dolgot látott fontosnak kiemelni, a másiknak egy másik oldalát mutatta meg. A rossz gyerekek egymással marakodnak, hogy melyikőjüknek mutatta meg magát valójában az Atyjuk. Ha egy sokszínű, érdekes tárgyat lehelyezünk valahova, és leültetünk köré öt különböző irányba öt festőt, hogy fessék le: öt különböző festményt vennénk át tőlük. De, még ha mögéjük ültetnénk (ugyanabba a nézőpontba) további háromszor ötöt, akkor is húsz különféle rajz tárulna elénk. Vitába szállhatnának-e ők arról, hogy az eredeti tárgy kinek mutatta meg igazán magát? Nem! Ugyanazt látták, csak részben más-más perspektívából, részben más-más belső élménytől vezéreltetve rajzolták azt le. Tehát következik ebből, hogy mivel mindnyájuknak ugyanaz az Ősokuk, mindnyájukat ugyanaz az égi Hatalom teremtette; nyilvánvaló, hogy a tudásunk – akárcsak a létünk is – Tőle származik. Csupán más-más szemszögből látjuk Őt, és jellemünknél fogva más-más rajzot – vagyis Szent Iratot készítünk Róla. A földön mintegy 6000 féle vallás ugyanennyi irányból tekinti Őt, s az általuk készített néhány száz vagy ezer írott emlék az Ő hatalmáról, égi birodalmáról, akaratának különféle irányáról vagy égi szervezetének különféle irányú tevékenységéről szól. Másról nem szólhat – még Sátán vallásai sem! – hisz mindet Ő alkotta, Ő oktatja azokat égi és földi szervezetei által. Az más kérdés, hogy a földi szolgái – vagy ellenségei – mire használják azokat.
Tehát a mi feladatunk az, hogy a földön föllelhető szent irodalmat és azok kiegészítő irodalmait, meséit, mondáit, legendáit megismerjük, s a sok-sok perspektívából összeállítsuk azt a képet, amely nem más, mint a Teremtő. A különféle vallásokból és vallási gyakorlatokból lehámozzuk a hazugságot és a félrevezetést (az önző érdekeket); és mint meghámozott, tiszta gyümölcsöt: elfogyasszuk azokat. Megemésztve megtetszik e színes kavalkádból az Isten eredeti, igazi arca, célja, szándéka és a mi létünk értelme.
A paradicsomi gazdaság-vezetés célja, hogy megtanuljunk összhangban élni azzal a világgal, amit Teremtőnk a kezünk alá rendelt, melyet vágyaink révén a rendelkezésünkre bocsátott. Jelenleg kifosztjuk azt; nem törődve azzal, hogy az egy örök életen át szolgálhatna bennünket. Letaroljuk a növényvilágot, kipusztítjuk az állatvilágot, kitermeljük az energiahordozó készleteinket; s az ezekből származó szeméttel teleszórjuk földünket, a vizet, a levegőt: aztán sipákolunk, hogy haldoklunk.
Ezt a folyamatot megfordítandó, meg kell tanulnunk, hogy hogyan élhetnénk környezetünkkel együtt úgy, hogy annak bölcs felügyelői, és ne kiszipolyozó ellenségei legyünk. Akármelyik vallást is tekintjük: ez a törekvés mindegyikből kitűnik – még ha a legtöbb esetben nem is értjük meg ezt, vagy rosszakarók közreműködésével félreértjük. Minden nép hagyományaiban, tudásában megtaláljuk az ennek megértéséhez vezető utat. Ezeket szintén össze kell vonni, s együttes elemzésük megmutatja azokat a tennivalókat, amelyeknek követése a bekezdésben említett egyensúly felé irányozza a lépteinket. A mai ember számára ez a törekvés már képtelenségnek tetszik, hisz félrevezettek bennünket. Tudnunk kell, hogy mintegy ötezer éve a Sötét Árny totális hatalmat gyakorol az emberiség felett, tehát neki hiszünk. Viszont a különféle népek, és vallások szent irodalmából egyértelműen kiviláglik, hogy ennek a hatalomnak nem soká vége szakad, s átveszi a helyét egy új teremtés. Oda már most nagy szeretettel hívják (hívjuk) azokat, akik annak kialakításában részt kívánnak venni. Hiszen azt is (mint jelen világunk eredetét) a jóakarók, csodálatra méltó és gyönyört, gyönyörűséget keresők álma, vágya hozza létre. Azonban azt már úgy, hogy a Sötétség – még ha föl is támad – nem lesz képes összezúzni, és a pokolra juttatni. Ezt a tendenciát a felmerült vitakérdések világméretű és egyetemes tisztázása teszi lehetővé. Erről azonban majd később fejtem ki felismerésemet az Oiolosselôtéban.
A gazdasági ismeretkutatásnak tehát erre az egyensúlyra kell törekednie, s minden egyes ilyen irányú tanulmányt napvilágra kell hoznia. Majd pedig lehetőséget kell keresni azoknak a gazdasági gyakorlatban való alkalmazásukra.
Az Oiolosselôte sokat foglalkozik a Mennyei Királysággal. Kitűnik többek között a Bibliából, hogy a Teremtő a Gonosz megjelenése és munkásságának megkezdése alkalmával eldöntötte, hogy egy Mennyei Királyságot állít fel az emberiség társadalma fölött, amely jogosult és képzett lesz arra, hogy a Gonoszt és annak munkásságát gyökerestől kitépje a teremtésből, majd pedig vezetői képességeit fölhasználva tevőlegesen részt vállaljon az immár árny-mentes új világ felépítésében, s majd annak az isteni törvények szerinti örök fenntartásában. Ennek az égi kormányzatnak a tagjait Isten a földről, földi emberek közül vásárolta, váltotta meg Fia vére árán. Ők mindnyájan olyan önátadott isteni szolgák, akik vállalják, hogy belemerülnek az első halálba, az Új Világ felépíthetősége érdekében, s ezzel egyszer s mindenkorra hazugságnak nyilvánítsák az Ellenség állításait. Ezzel jogalapot fektetnek le arra, hogy az összes ilyen hazugságot és hazugot megfosszák ezen égi szervezet emberi életétől, s a második halálba juttassa, vagyis az öntudatlan szolgálat állapotába taszítsa őket.
Ennek a Mennyei Szervezetnek természetesen csak úgy van értelme, ha van neki egy alárendelt földi birodalma. Ez az emberiség jelen társadalma. Ez az, amit teljességgel szétválogat, s tökéletesen megtisztít. Ehhez a munkához természetesen az embert használja fel. Teszi ezt részben azért, hogy az ember maga érezze az elhivatottságának súlyát, másrészt, pedig, hogy tetteinek következményei egyértelművé tegyék úgy számára, mint környezete vagy a Királyság számára azt, hogy a Mennyei Bírósági Perben ő hol foglal állást.
A legtöbb vallási szervezetben magában, vagy szélesebb körű kiterjedésében megtaláljuk ezt a törekvést – még ha sok esetben az önző hatalomvágy el is homályosítja azt –, s e törekvések egyesítése fogja biztosítani azt a magot, amelyet a Mennyei Királyság földi alattvalójának tart. Szélesebb értelemben persze mindnyájan a földről vezérelt társadalmunkhoz tartozunk, hisz mind meg fogjuk találni benne azt a helyet, amelyben tudatosan vagy tudattalanul, de ezt az Egészet szolgáljuk majd. A kövek éppúgy az ember álmainak és vágyainak a materiális megnyilvánulásai, megvalósulásai, mint a polgármester vagy a bűnöző; sőt magasabb dimenziókban az Erők vagy a Félistenek, az Ainuk vagy az Angyalok. Csupán a süllyedési szintjük más; így az emelkedési szintjük is más és más lesz.

’H’-hierarchia

-- Kommuna-vezető
-- Titkár
-- Személyzeti vezető
-- Családügyi osztály
-- Szükségletfeltáró osztály
-- Pénzügyi osztály
-- Adottság-elemző csoport
-- Oktatási osztály
-- Egészségügyi szolgálat
-- Rendészet
-- Gondnok
-- Tudósok
-- Ideológia tudósok
-- Gazdasági tudósok
-- Társadalmi tusósok
-- ’I’-előkészítő elemző csoport

A kommunában már a vezetőség is nagyobb létszámú, az egész emberi vagy jogi közössége pedig elég szerteágazó ahhoz, hogy közöttük egy kommunára jellemző hierarchiai rendet építsünk fel, amely biztosítja a szervezet stabilitását.
A kommuna vezetése ’h’-ügynöki szintnek felel meg. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy maga a vezető ilyen szintű szellemi dolgozó. Ezen túlmenően a közvetlen környezetében tevékenykedő más vezetők lehetnek alsóbb rendű ügynökök vagy akár dolgozók; mindazonáltal mindegyik önakaratból arra törekszik, hogy önátadott tagja legyen a közösségnek. Általános ismeretekből (ideológiai, gazdasági) sikeres vizsgát tettek; szakirányú ismereteiket korábbi ténykedésük során bizonyították. Illetve erkölcsi tekintetben egye-másra arról ismeri őket a környezetük, hogy derék, kedves, szeretetre méltó, szeretetre törekvő egyének.
A vetető az egész kommunát felügyeli, vezeti, ellenőrzi, oktatja. Munkáját szervezi, tevékenységét levezényli; elöljárója a kommuna összes többi tagjának, dolgozójának – függetlenül attól, hogy egyes vezetőtársai szintén ’h’-képesítésű ügynökök. Ők azonban csak egy esetleges saját kommunában lehetnek teljhatalmú vezetők; itt csupán kisegítő vezető-társak. Azonban, mint ilyenek, a saját területükön kimagasló és bölcs hatalommal bírnak. A telep vezetője tehát összefogja mindőjük munkáját, s mint ilyen, elnököl a vezetőségi üléseken, s a végleges döntéseket – mely az egész kommunát vagy több vezetői területet érint – ő hozza meg.
A titkár a kommuna vezetőjének jobb keze, és távollétében ideiglenesen a helyettese, képviselője. A vezető a titkár által bocsátja ki intézkedéseit, s vonja össze a hozzá szükséges információkat. A kommuna minden mozdulata a titkár kezében összpontosul. Úgy van ez, mint mikor egykor Egyiptom fáraója azt mondta Józsefnek, hogy: ugyan a fáraó a király, de mégis József tudta nélkül senki még csak a kezét sem emelheti föl. Jóllehet, megtisztelő helyzet; de ugyanakkor igen felelősségteljes is. A titkárnak át kell tudnia látni mindazt, ami a vezető keze alatt történik, s képesnek kell lennie arra, hogy hatékonyan szervezze és ellenőrizze azt. Míg a vezető elméleti, addig a titkár gyakorlati megvalósítója a kommuna életének, tevékenységének. A vezetőt kivéve a titkár elöljárója mindenkinek, aki a kommunában bármit tesz. Mindenki a titkárnak jelent, és tőle fogad el közvetlen gyakorlati utasításokat. Így természetes, hogy a vezető igen szoros kapcsolatban van a titkárral, hiszen a titkár a vezető elképzeléseit hajtja, hajtatja végre. Így tehát szükséges, hogy a titkár azon túl, hogy megérti elöljárója akaratát, egyet is ért vele; sőt képes azt a gyakorlatba is átültetni. Ha nem így lenne, vagy kételyei lennének akár annak helyességét vagy megvalósíthatóságát illetően; megbeszélné ezt a vezetővel, s kettőjük konszenzusa ad alapot annak alkalmazásához.
A titkár egyik legfontosabb beosztottja a személyzeti vezető. Ő, mint a neve (beosztása) is mutatja, humánpolitikával, a kommunában szolgáló személyek helyzetével foglalkozik. Nyilvántartja őket helyük, beosztásuk, státuszuk szerint. Rögzíti és védi azok személyes adatait, külső és főleg belső körülményeit. Minden személyről külön dossziét vezet, amelybe bejegyzésre kerülnek a munkájukkal, helyzetükkel, jellegükkel, identitásukkal kapcsolatos változások! Ő gyűjti be és dolgozza föl a munkafolyamatok személyi hátteréhez szükséges dokumentumokat (műszaknapló, munkanapló, teljesítménynapló, bérnapló) és egyéb, munkával kapcsolatos jelentéseket. Képesnek kell lennie arra, hogy a titkárság számára bárkiről bármikor pontos személyi jelentést adjon. Ez természetesen nem tévesztendő össze az egykori „AVO” III/3-as ügyosztályával. Itt nem visszaélni akarunk ezzel a dokumentációval, és nem titkosan gyűjtjük ezeket; hanem mindenki tudja és érti ennek szükségszerűségét, annak érdekében, hogy személyre szabottan mindenkinek célirányosan támogathassuk az útját a szervezeten belül.
A titkárság egyik önálló alosztályának tekintjük a családügyi osztályt. A kommunán belül is élnek családok, és még az el nem kötelezettek közt is vannak családos emberek, akik a céljuk eléréséhez segítségül fogadják el, hogy a családi hátterük megerősítéséhez megfelelő oktatásban és magas szintű gyakorlati képzésben vegyenek részt. Mint már tudjuk: a család erősségétől függ az emberi társadalom vagy csoport, melyet e családok felépítenek, fönntartanak. Ezért szükségszerű, hogy a kommunákban már ne csak tájékoztatás szintjén, de közvetlenül is beavatkozzunk a családok életébe. Tesszük ezt természetesen úgy, hogy azok résztvevőinek támogatását élvezzük a munkánk során. Itt most nem célom az, hogy ennek jogosságáról vagy céljáról vitába szálljak. Az eddigi írásaim összhangjából világosan kiderül, hogy erre szükség van. Más írásaimból kitetszenek azok az elvek, amelyek a gyakorlati alkalmazásának szisztémáit felvázolhatják. Ezek felhasználásával később még terjedelmesebb munkák fognak napvilágot látni világunk e sarkalatos pontjáról. A korábbi ügynökségi szinteken legfeljebb csak felszínesen említettük e témát oktatási anyagunk alapanyagában, de a kommuna szintjén már olyan küszöbre léptünk, ahol a továbblépéshez elengedhetetlen a család fogalmának jól felfogott átértelmezése, megértése, illetve az isteni elvek alkalmazása révén való tudatos felépítése, működtetése. A következő plat-form, a pro-paradis már egy ilyen vezérlésű társadalmi szerkezet felállítására törekszik, így azt nem csak személyi képzéssel, de egyre erősödő családi egységek tudatos megvalósításával lehet csak megvalósítani.
A titkárság keze alá dolgozik az az alosztály, amely a kommunában tevékenységet folytató személyek szükségleteivel foglalkozik. Ezt a munkát kétfelé lehet osztani a kevert kommunában: bérszámfejtésre és egyéb szükségletekre. Itt megközelítőleg olyan dokumentációk sorát kell feldolgozni, mint a személyzeti osztály és a családügyi osztály adatai. Velük s a célszemélyek bevonásával kell személyről személyre vagy családról családra eldönteni, hogy melyek a különféle szükségleteik. Természetesen az ’a’- ügynöknél tárgyalt összes szükségletet figyelembe kell venni, s az osztálytól származó adatok birtokában el kell dönteni ezek kielégítési jogosultságát és mértékét. Ehhez három alapvető dolgot kell fölhasználni:
-- a személy vagy család által közölt igényt;
-- a már megismert és alkalmazott alapelvek és szabályok idevonatkozó, vezérlő iránymutatását; illetve
-- a kommuna lehetőségeit (igény, jogosultság, lehetőség).
A pénzügyi osztályról, azt hiszem, itt sokat nem írhatok. A kevert kommunában még a belső pénzforgalom rögzítésével és feldolgozásával (gazdasági mutatók kidolgozásával), a többi esetben a külső pénzforgalom hasonló célú feldolgozásával törődik. A külső pénzforgalom is szétválik kommuna- Virág; illetve kommuna- világ célú regisztrációra és feldolgozásra. Ezek pontos működtetését is helyi, úgynevezett végrehajtási utasításokban célszerű rögzíteni.
A személyzeti osztály egyik alosztálya az adottság-elemző csoport. Ők részben a hagyományos lélekgyógyászattal foglalkozó orvosokból, tudományos munkatársakból állnak, részben igen magas fokon elsajátították azt a képességet (érdeklődési területükből fakadóan), hogy az embereket igen jól meg tudják ítélni, meg tudják határozni lelki jellemvonásaikat, és érzékenyen tudnak reagálni azok rövid vagy hosszú távú változásaira. Ezeket az eseményeket képesek jól érthető, egyszerű nyelvezettel írásban rögzíteni, s a személyzeti osztály rendelkezésére bocsátani feldolgozás végett. Ezeket a jelentéseket célszerű a változások sűrűségeihez, sebességéhez igazítani – vagyis mintegy 1-6 hónaponként újra és újra vizsgálat alá venni mindenkit, aki ennek hajlandó alávetni magát. A többiekről félévente távlati jelentések készülnek, megjelölve benne, hogy van-e a helyben alkalmazott módszereknek olyan eleme, amellyel hajlandó önként és szívesen együttműködni. Ha tartósan csak a fizetésért dolgozik, olyan helyet kell találni neki, ahol ezt a hajlamát kiélheti.
Rendszerünk legsarkalatosabb pontja az oktatás. Így nyilvánvaló, hogy a kommuna oktatási programjának összeállítását, megszervezést, az igényekhez való igazítását egy önálló osztály: az oktatási osztály végzi. Jóllehet, ez is a titkár felé tartozik számadással és jelentéssel, mégis megjegyzendő, hogy tevékenysége a vezető munkáját igen hatékonyan támogathatja. A fő oktató maga a vezető, bár, ha bizonyos adottságoknak híjával van, ez a szerep átruházható az oktatási előadóra. Neki azonban igen jól kell ismernie azt a témát, amit elöljárója a kommuna kurzusain, előadói programjain és egyéb rendezvényein közölni, oktatni kíván. Igen jól kell ismernie azokat a célokat, amelyeket követni; illetve, a melyeket alkalmazni kíván a képzés és továbbképzés programkeretében. Az oktatási előadó valójában a kommuna vezetőjének a szája – mint ahogy Mózes szája Áron volt.
Egy ilyen közösség számára fontos, hogy legyen személyzet arra az esetre, ha egyesek megbetegednek. Ám az egészségügyi szolgálat ennél többet is jelent. Valamilyen módon mindnyájan betegek vagyunk. Ahogy haladunk a Paradicsom felépítésének gyakorlati megvalósítása felé – egyéb kutatások közt – arra is fény derül, hogy melyek azok az élettani elemek, azok a helytelen gondolatok, félreértelmezett ismeretek, melyek egészségünk tartós károsodásához vezetnek. Ezeket a felismeréseket e szakszolgálat segít beépíteni az oktatási programba, sőt helyzetéhez mérten, maga is széles körben és személyesen is segít megérteni ezeket; s segítséget nyújt a helyreállítás gyakorlati folyamatának levezénylésében. Az egészségügyi szakszolgálat is a titkárság alá tartozik. Legfontosabb kapcsolódási pontjai azonban a személy-, család- és oktatásügy.
A kommunákat rendészekkel célszerű ellátni. Ők figyelemmel kísérik a kommuna belső rendjét szabályzó elveket és szabályokat. Az ezektől lényegesen eltérő elemekre és személyekre felhívja a figyelmet, s más osztályok közreműködését kérve lépéseket tesz azok helyreigazítására. Büntetni nekik természetesen nincs joguk, hisz a szankcionálás annál szélesebb körű tevékenység, így a revitens személyek viselkedését vagy az elvek betartását gátló körülményeket igyekszik ott jelenteni, ahol azt orvosolni lehet. Ettől függetlenül esetenként is, de egyéb rendszerességgel is (szolgálati szakaszonként, váltásonként) jelentést ír az általános helyzetről. A célja nem az, hogy fellépjen némely személyek ellen, hanem hogy fölhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos rendbontások kialakulhatnak. Ezek kialakulásáról ok-vizsgálatot tart, hogy a stabilitás és a fejlődés érdekében esetleges hosszú távú intézkedéseket is meg lehessen tenni. Természetesen a szándékos rendbontást vagy rosszindulatból fakadó helytelenséget a vezető szankcionálni fogja; egyebeket főleg oktatással és más, célirányos intézkedésekkel helyreigazít.
A gondnok felelőssége, hogy a kommuna területén lévő álló- és forgóeszközöket nyilvántartsa a helyben kialakított utasítások szerint; gondoskodjék azok fenntartásáról, állagmegóvásáról, javításáról, pótlásáról. Erről a tevékenységéről pedig (havonta) jelentést készítsen. Ez természetesen nem az eszközök újbóli és újbóli felsorolásából áll, hanem az azokkal kapcsolatos változásokról, és a nagyobb, ez irányban végzett tevékenységekről, vagy azoknak a jövőben esedékes szükségességéről. Az utóbbiakról tervet készít, amely segít majd a titkárnak és a vezetőnek azt besorozni a saját terveibe.
A kommuna közösségének fejlesztéséhez és az ’i’-szint előkészítéséhez elengedhetetlen, hogy olyan tudósokkal vegye körül magát a vezető, akik ebben igen hozzáértő módon segíthetik. Így az ideológiai tudósok azokat az irodalmakat – főleg szent irodalmakat és azok kiegészítőit – tanulmányozzák, melyek feltárják a fejlődéshez szükséges alapelveket és azok különböző típusú, helyzetű, idejű működését. Ezeket az irodalmakat használják fel elsősorban arra, hogy tanulmányokat készítsenek az egységes isteni ideológia földre vonatkozó szándékának használhatóságáról – de legalább az adott környezetnek ezen ideológiai szerkezetbe való beágyazásáról, a további paradicsomi előkészületek érdekében.
A gazdasági és technikai tudósok olyan átfogó képet igyekeznek nyerni a nevüket fémjelző tudományokban, mely materiálisan segítheti a továbblépést. Az isteni terv megértéséhez tudnunk kell, hogy az anyagot természetellenesen használó ember számára úgy érhető el a vele való harmónia, és a fölötte gyakorolható biztonságos és bölcs uralom, ha a ma ismert technikát fokozatosan átváltoztatjuk biotikai technikává; vagyis ha megtanuljuk az Isten által teremtett és kezünk alá bocsátott biológiai rendszert hasznunkra, vagyis a körülöttünk lévő egyensúly hasznára fordítani. Technikai fejlődésünket fokozatosan át kell alakítanunk biológiai ismereteink és azok felhasználásának magas színvonalává.
Végül van még egy tudóscsoport: a társadalom-tudósok. Ők azt vizsgálják, hogy a történelem folyamán milyen társadalmak álltak fenn, azok milyen hatékonysággal tartották fenn a megteremtett emberiséget (embert). E tanulmányok révén átfogó képet igyekeznek nyerni egy olyan társadalmi változássorozatról, amely lépésről lépésre visszavezet bennünket abba a tökéletes közösségi helyzetbe, amelyből az Ellenség és saját vágyaink révén kiszakadtunk. A továbbiakban ezt a folyamatot fogjuk ’i’-szinten továbbfejleszteni, s a gyakorlatba átültetni.
A vezetőnek van még egy igen fontos dolga. Előkészítő tanulmányokat kell készítenie a következő ügynöki szint számára, hogy annak legyen miből kiindulva elkészítenie az általa működtetendő pro-paradis telepet. Ebben a munkában lesz főmunkatársa az ’i’- előkészítő, elemző csoport. Ők az előbbi három tudóstársaság és egyéb, saját tanulmányaik, illetve sajátos következtetéseik révén végzik munkájukat: vagyis készítenek olyan tanulmányokat, elemzéseket, vizsgamunkákat, melyek egyre pontosabban formálhatják a vezető elméjét és lelkét az előtte álló – még igen hosszú – út során.

Kommuna-tagok

E tagokat az imént helyeztem hierarchiai rendbe. Rajtuk túlmenően persze még sokan vannak, akik a fent vázolt rend valamelyik eleméhez kapcsolódnak, s annak felügyelete alatt tevékenykednek. Említettük, hogy a kommuna személyzete részben önátadott személyekből áll, részben olyanokból, akik az önátadás útjára léptek, vagy eleve elhatárolódnak attól. Így a kommuna tagjai sorába valójában csak az önátadott és jogi személyek tartoznak. (Azokat az egységes joggal rendelkező csoportokat nevezzük jogi személyeknek, melyeknek minden tagja önátadott.)
Önátadottnak nevezzük azt, aki eldöntötte, hogy az Isten szolgálatának útjára lép; Virág terveinek megvalósításában önként és teljes időben részt vállal; ennek már sokféleképpen adta tanújelét – leglátványosabban úgy, hogy a kommuna közösségében él, munkájáért nem fogad el fizetséget, s alárendeli magát a kommuna egyedi vezérlő erejének, céljaival és útjaival egyet ért. Az ilyet természetesen a kommuna a lehetőségéhez mérten teljesen ellátja mindazzal, amihez neki az életvezetéséhez és munkájához szükséges.

Öntovábbképzés diplomamunkái

A kommuna szellemi értelemben úgy működik, mint valami egyetem. Magas szintű tanulmányokat végeznek a növendékei és professzorai; ezekről bizonyos rendszerességgel ugyanilyen magas szintű dolgozatokat írnak, s nyújtanak be: ki-ki a saját elöljárójának, oktatójának. Ezután ezeket a munkákat újra és újra, de mindig új felismerésekkel kiegészítve, meg kell védeni. Illetve törekedni kell azok gyakorlati hasznának igazolására. Ez a tendencia segíti a közösséget – főleg a tudományos identitású vezérkart – abban, hogy folyamatosan biztosítva legyen a fejlődés, az előrehaladás útja, majd a megfelelő mérvű differenciálás.

’H’-jelentések

Mivel a kommuna vezetősége egy többtagú hierarchiai rendszert alkot; nyilvánvaló, hogy ezen belül mindenki a korábban felépített alá-fölérendeltségi viszonyához mérten jelentéseket készít elöljárójának – elősegítve ezzel annak munkáját.
A ’h’-vezető ügynök viszont a hozzá, illetve a titkárságához eljuttatott jelentéseket csatolva, részben azokat feldolgozva, maga is elég terjedelmes jelentéseket készít, s továbbít a következő plat-formra: az ’i’-ügynök asztalára.
Ennek a jelentésnek a váza általánosságban a következő: Először a kommuna gazdasági helyzetét vázolja fel, illetve mutat rá azok változásaira. Gazdasági szakemberek közreműködésével pénzügyi keresztmetszetet von a gazdasági tevékenységről. Maga a ’h’-jelentés természetesen nem elemez kínos pontossággal minden apró részletet (azt megtetszik a gazdasági szakemberek, s jelentésüket csupán felhasználja a vezető). Inkább arra törekszik, hogy megmutassa az egységek rendszerének összesített pénztermelését, bevételét, illetve röviden vázolja ennek háttereit. Nagymértékben rögzíti a kommuna szükségleteinek szerkezetét – külön választva azt, amelynek fedezése csak pénzzel oldható meg. A szükségletek kielégítésének vázát is bemutatja, hogy átlátható legyen annak realitása, és a szükségletekkel való harmonizációja. A pénzügyi helyzetben bemutatja a költségek fő területek szerinti csoportosításának összegzését – szembeállítva ezt a megtermelt bevétellel. Ezek után a költségvetés részletezéséből kimutatja a nyereséget, s távlati tervek felvázolásának, rövid beruházási költségvetésének előrevetítésével alátámasztva pénzbeni és természetbeni felajánlást tesz Virág felé. Mivel a Virág-rendszer kommunái – főleg a tiszta kommunák – már igen fejlett gazdasági ténykedéssel – főleg szellemi és informatikai szolgáltatással – keresik a kenyerüket, így a lehetséges nyereség a bevételnek akár a 20%-a is lehet.
A ’h’-jelentés következő területe a morális helyzettel foglalkozik. Azt elemzi, hogy az adott kommunában milyen irányban fordul elő helyes irányú törekvés, és milyen mértékű az ezt visszahúzó erő. Ha a Virág-rendszer különféle plat-formjait vizsgáljuk, és összevetjük azt a világtörténelem koraival, úgy találjuk, hogy az ’a’-tól ’g’-ig terjedő szintek a világtörténelem Vas-korának, illetve az abban helyet foglaló különféle világhatalmak felelnek meg. Ennélfogva ebben a történelmi korban az Ellenség már teljesen a kezében tartja a hatalmat – bár nyilván mindig is léteztek benne olyan erők, melyek képesek a régi korok maradványait, illetve egy új Arany-kor genetikai csíráját magába zárni: várva az alkalmat, hogy kifejthesse annak az egész emberiségre áldásos hatását. Így a kommunák korát ezen összefüggésben a Bronz-korhoz hasonlíthatnánk, ahol is a jó és a rossz egyenlő arányban van jelen; s kettejük folyamatos harca alakítja az eseményeket. Ennélfogva az ’i’-szint az Ezüst-kort (ahol is a jó fölötte áll a gonosznak); és a ’j’-szint az Arany-kort szimbolizálja (ahol a gonosz nem nyilvánul meg – még ha a csírája létezik is).
A kommuna-vezető fontos feladata tehát az ő bronz-korában, hogy ezt a morális egyensúlyt egyrészt fenntartani, másfelől terveket készíteni igyekezzék, és lépéseket tegyen annak érdekében, hogy a történelem kerekét visszaforgatva, környezete képes legyen átlépni a nemesfémek korába és birodalmába.
Az előbbi megfigyelésekkel szoros összefüggésben van az, hogy megfigyeléseit személyi lebontásban közölje jelentéseiben. Van egy nagyszerű, erre a feladatra szakosodott osztály, amely ennek a feldolgozásában óriási segítséget nyújthat ('i'-előkészítő és elemző csoport). Kimutatást kell készítenie arról, hogy kik haladnak a Virág által alkalmazott isteni úton (más isteni utakon járókat is támogatunk, ha van rá módunk, de ők nem részei a rendszerünknek – bár idővel a határ a rendszer és más rendszerek közt egyre inkább el fog homályosodni: ugyanis valamilyen módon idővel mind isteni szolgálatba lép), milyen morális tulajdonságaikkal mutatják ki ezt, milyen területen van szükség komoly erőfeszítésre az előrejutáshoz. Illetve elemzést készít a bronz-egyensúly másik oldaláról is – kimutatva, hogy azok elemeinek fennálló tulajdonságait Virág milyen területeken hasznosíthatja, s romboló hatásukat hogyan semlegesítheti. Megvizsgálja, hogy később miként fordíthatja azokat az öntudatlan szolgálat keretében előnyére, az egyre magasabb szintű harmónia és egyensúly felépítésére, majd fenntartására.
Ahhoz, hogy mindezeket jó odafigyeléssel észlelhesse, szükséges, hogy alaposan kidolgozott, s hatékonyan, ám elég rugalmassággal végrehajtott oktatási tematikát építsen ki. Ennek kidolgozásában természetesen nagy segítségére lesz az oktatási osztály. Ennek menetéről is elemző beszámolót készít a pro-paradis számára, hogy az megfelelő tematikai és taktikai utasításokkal vagy tanácsokkal láthassa el a kommuna-vezetőt. Ennek a munkának magában kell foglalnia azokat a tantételeket, (disszertatíve, de röviden kidolgozva), amelynek oktatása építi a szellemi képzés menetét. Fel kell tárni annak hatását és következményeit. Ennek a végrehajtását utazó-felvigyázók is ellenőrzik, hogy biztos gyakorlati segítséget nyújthassanak a kivitelezés terén. Az erről szóló jelentésnek azt kell bemutatnia, hogy az oktatás milyen mértékben emeli a kommuna szellemi színvonalát, s milyen mértékben tisztítja annak ideológiáját és morális egyensúlyát.
Miután az ügynök ezeket megfelelően kielemezte, rátérhet egy másik területre, amely előmozdítja a kommuna gazdasági haladását. Ez a fejlesztési lehetőségek kutatatásából és azok alkalmazhatóságának elemzéséből áll. Ebbe a területbe sok minden beletartozhat. Személyzeti átszervezés, oktatási programozás, tanulmányok kutatása és feldolgozása, technikai fejlesztési vizsgálósások, illetve biotikai elemző tevékenységek. Ezek szisztematikus összevetésének hármas célja: hogy
-- feltárja a morális tisztítás lehetséges útjait;
-- az egyre magasabb szintű gazdasági önellátás lehetséges területeit;
-- illetve kialakítson egy totális multidimenzionális ökoszisztémát a környezetünkkel való leendő harmónikus együttélés érdekében.
Miközben a fent vázolt elemzéseket és vizsgálódásokat végezzük, szükségessé válik az is, hogy azok némelyikét a gyakorlatba is átültessük. Módot kell találni arra, hogy ezt megtegyük. Végtére is ez a folyamat fogja a kommunát átemelni az elő-paradicsomba. Tehát minden olyan gyakorlati intézkedést, amelyeknek a feltételeit teljesítettük: meg kell lépni. Így a kommuna életében bekövetkezett minden ilyen változásról szintén jelentést kell készíteni az ’i’-ügynök számára, hogy lássa, milyen téren elég erős a kommuna ahhoz, hogy kevés segítséggel előre nyomuljon, s hol van számára szükség komoly külső (felső) beavatkozásra. Természetesen igaz itt is a mondás, hogy: segíts magadon, az Isten is megsegít. Csak azt célszerű föntről is támogatni, amire egyébként az egység magától is komoly erőfeszítéseket tesz.
Így a kommuna a saját hatáskörében megteendő intézkedések elemzésében feltárhatja elöljárójának azt az igényét is, hogy valamely területen segítségre lehet szüksége. Ennek mibenlétét igyekszik a lehető legpontosabban elővezetni. Ha ugyanis nem pontosan tárja föl, esetleg nem a megfelelő segítséget kapja. Másfelől viszont a kommuna nem lehet minden esetben, biztos abban, hogy a törekvése helyes, vagy, hogy az általa kért konkrét segítség valóban a várt és megfelelő, vagy helyénvaló eredményt hozza. Itt az ’i’-ügynök úgy kell, hogy hozzáálljon ’h’- hoz, mint apa az általa nevelt fiához. Nagyon figyelnie kell annak jellemére, de segítsége nem az apai elképzeléseket, hanem a magasabb rendű, isteni igényeket kell, hogy előmozdítsa; méghozzá gyermeke jellem együttesének összhangját figyelembe véve, alakítva ki annak fejlődési útvonalát, s későbbi helyét a teremtésben. Végül a kommuna-vezető egy általános képet fest jelentésében arról, hogy Virág céljaihoz képest mi az adott kommuna célja, és ennek végrehajtása milyen stádiumban van. Mit tett eddig, mit tesz most, illetve mi az, amit még meg kell tennie azért, hogy a saját célját elérje, illetve átlépjen az Ezüst-kor csodálatos kertjébe.